Kolumbiai szélerőművek: ígéretek és kihívások az őslakos közösség számára

Amikor José Luis Iguarán kilép otthonából La Guajirában, Kolumbia északi részén, 10 hatalmas szélturbina látványa fogadja, amelyek a kaktuszokkal borított tájon terpeszkednek, egészen a Karib-tengerig. Iguarán a Wayuu őslakos közösség tagja, amely évszázadok óta él ezen a száraz félszigeten, ahol kecskéket tartanak, földműveléssel foglalkoznak, sót bányásznak és halásznak. La Guajira, Kolumbia legnagyobb szélerősségével rendelkező területe, mára a fosszilis energiahordozókról a megújuló energiaforrásokra való átállás középpontjává vált. Azonban ez a zöld szándék sok ellenállással és megfontolással találkozik a helyiek részéről, akiknek területe szorosan összefonódik a kultúrájukkal, hagyományaikkal és a természettel való mély kapcsolatukkal.

„Felébredsz, és hirtelen már nem látod a fákat. Ahelyett, hogy azokat látnád, a turbinák látványa és zaja fogad” – mondja Iguarán. Közössége most megosztja földjét a Guajira 1 nevű szélerőművel, amely Kolumbiának az egyetlen működő szélerőművei közé tartozik. Jelenleg további 15 szélerőmű építése van folyamatban La Guajirában, és további tervek is léteznek. „Éjjel a turbinák zaja megzavarja az álmainkat. Számunkra az álmok szentek” – teszi hozzá.

A Wayuu közösség, amely körülbelül 380,000 főt számlál Kolumbiában, a szomszédos Venezuelába is kiterjed, sajátos hagyományokkal és hiedelmekkel rendelkezik. Az álmok számukra a szellemi világ hídját jelentik, ahol üzeneteket kapnak ősüktől, amelyeket a családon belül értelmeznek. A kulturális zökkenők ellenére Iguarán elmondja, hogy a Guajira 1 projekt révén közösségük számos előnyt élvez. Az energiaipari cég, az Isagen, amely a kanadai Brookfield tulajdonában áll, biztosította számukra a tiszta ivóvízhez való hozzáférést, jobb utakat és masszív téglaházakat, amelyek felváltották a korábbi sárból és kaktuszokból készült épületeket. Az Isagen emellett évente díjat fizet három helyi közösségnek a szélerőmű jelenlétéért, az éves árbevétel egy százalékát, valamint a szén-dioxid-kibocsátás csökkentéséért kapott szénkreditek 20%-át. Ezeket a cégek vásárolják meg, hogy kiegyenlítsék szén-dioxid-kibocsátásukat.

Iguarán hiszi, hogy az ilyen energiaprojektek létfontosságú fejlődést hozhatnak Kolumbia második legszegényebb régiójába. Azonban nem mindenki osztja lelkesedését. „A szélerőművek tiszta energiát termelnek, de megosztottságot okoznak a Wayuu közösségek között” – magyarázza Aaron Laguna, aki halász és a Cabo de la Vela tengerparti faluban él. Közössége jelenleg konzultációs folyamatban van egy közeli szélerőmű építése miatt. Laguna látott már másokat, akiket a projektek érintettek, panaszkodni a hiányzó átláthatóságra, a gyenge kártérítésre, a kulturális normák tiszteletben tartásának hiányára és a korrupcióra. „Rossz tárgyalások születnek, és az általunk kapott forrásokat nem kezelik jól a helyiek” – tette hozzá.

Ezek a aggályok vitákhoz vezettek az energiaipari cégekkel, sőt, a Wayuu közösségeken belüli konfliktusokhoz is. Egyesek ellenzik a projekteket, míg mások úgy érzik, hogy kizárják őket az olyan tárgyalásokból, amelyek számukra előnyöket hozhatnak. „Még mindig fennáll az az elképzelés, hogy ha zöld, akkor automatikusan jó” – mondja Joanna Barney, a kolumbiai Indepaz gondolkodóintézet környezetvédelmi, energia- és közösségi igazgatója. Az Indepaz alaposan tanulmányozta az energiaátmenetet és annak hatásait a Wayuu közösségekre. „Kolumbiában… nincs szilárd jogi keret az környezeti hatások megfelelő értékelésére, és a társadalmi hatások felmérhetetlenek.”

2024 decemberében a spanyol EDP Renováveis leállította két szélerőmű tervét La Guajirában, mondván, hogy a projektek már nem gazdaságosak. Az egyik ok a helyi őslakos közösségek számának megduplázódása volt, akik azt állították, hogy érintettek, és ezért kártérítést igényelnek, 56-ról 113-ra nőtt a számuk. Az EDP döntése követte az olasz Enel távozását egy másik tervezett szélerőműből a régióban 2023 májusában. Az Enel a távozását „állandó tiltakozásokra” hivatkozta, amelyek megállították az építkezést a munkanapok felén 2021 és 2023 között.

A Guajira 1 is utat álló blokádokat tapasztalt, amelyek gyakori tiltakozási formának számítanak La Guajirában, amikor a helyiek úgy érzik, hogy nem hallgatják meg őket. Az Indepaz pedig dokumentált eseteket az energiaipari cégek alkalmazottai ellen irányuló támadásokról, beleértve a fegyveres rablásokat és emberrablásokat. Egyes területeken a helyi közösségek közötti erőszak és elűzés is előfordult, amelyek eltérően gondolkodnak a szomszédos szélerőművekről. „Ezt nevezik a ‘szélháborúnak’” – mondja Barney.

Wieldler Guerra kolumbiai antropológus számára világos, hogy a Wayuu és a szélerőművek közötti cégek között egyértelmű szakadék tátong. „Két világ beszél egymással, és nem tudják megérteni egymást” – mondja. Ez a szakadék kiterjed a szél felfogására is – amely középpontjában ezek a projektek állnak. „A Wayuu számára a szelek emberek. Nem a szél, hanem a szelek. A Wayuu kultúrában nyolc különböző szél létezik, mitológiai és ősrégi lények, akiknek különböző temperamentumaik vannak, amelyek formálják a környező környezetet, és tiszteletben kell tartani őket.” Ezzel szemben a cégek és a kolumbiai kormány a szelet egy olyan erőforrásnak tekinti, amelyet a környezeti előrelépés, a profit és az ország energiaszükségleteinek kielégítése érdekében használnak ki.

Miközben Kolumbia viszonylag tiszta belső elektromos hálózattal rendelkezik, amelynek közel kétharmada vízenergia, az ország továbbra is sebezhető az alacsony tározószintek miatt, amelyek energiaszükségletek hiányát okozhatják. A szélerőművek jelenleg csak 0,1%-át teszik ki az energiamixnek. Az energiaipari cégek számára, amelyek a régióba fektetnek be, a helyi emberekkel való konfliktusok kockázata aggasztó perspektíva. Az AES Kolumbia nevű cég például Kolumbia legnagyobb szélerőmű csoportját fejleszti La Guajirában, hat szélerőművel. A cég hangs

Forrás: https://www.bbc.com/news/articles/ckg2ekjjgldo