
Öt év kínai börtön után: egy ausztrál férfi túlélésének története
Matthew Radalj, egy ausztrál állampolgár, aki öt évet töltött a pekingi No. 2 börtönben, most nyilvánosságra hozta megdöbbentő élményeit a kínai fegyházrendszerről. Radalj elmondása szerint a börtönélet rendkívül embertelen körülmények között zajlik, ahol a raboknak osztozniuk kell a szűk cellákban, alvás nélkül, és 24 órás világítás mellett kénytelenek élni. A higiéniai állapotok kritikán aluliak, és a kényszerített munka mindennaposnak számít. Radalj azzal vádolja a kínai hatóságokat, hogy súlyos fizikai büntetéseket, élelemmegvonást és pszichológiai kínzást alkalmaznak a rabokkal szemben, akik közül sokan, hasonlóan neki, hamis vádak alapján kerültek börtönbe.
Radalj 2020. január 2-án tartóztatták le, amikor egy mobiltelefon-szerelő piacán keveredett konfliktusba a bolt dolgozóival. Azt állítja, hogy a börtönbe kerülése előtt 48 órán át nem kapott enni, inni, vagy aludni, és két napon át megverték a rendőrségen. Ezt követően kényszerítve érezte magát, hogy aláírjon egy hamis vallomást rablásról, mivel a kínai igazságszolgáltatás gyakorlatilag 100%-os elítélési arányt mutat, és azt mondták neki, hogy nincs értelme védekeznie. A bírósági dokumentumok alapján végül négy év börtönbüntetést kapott.
A börtönbe kerülése után Radalj először egy különleges átmeneti központba került, ahol brutális körülmények között kellett élniük a raboknak. Az ottani életstílus rendkívül szigorú volt; hónapokig nem fürödhettek, és a toalettet is csak meghatározott időpontokban használhatták, ami gyakran piszkos volt. Később került a „normális” börtönbe, ahol zsúfolt cellákban kellett élniük, és sosem sötétedett el a világítás. Radalj elmondása szerint a börtönben túlnyomó többségében afrikai és pakisztáni rabok voltak, de számos más nemzetiségű fogvatartott is jelen volt, köztük brit, amerikai, latin-amerikai és észak-koreai férfiak, akik közül sokan drogfutárként kerültek börtönbe.
A rabokat pszichológiai manipulációnak is alávetették, amelynek egyik formája a „jó magaviselet pontok rendszere” volt. Ebben a rendszerben a rabok maximum 100 pontot szerezhettek egy hónapban, ha például a kommunista párt irodalmát tanulmányozták, vagy ha a börtöngyárban dolgoztak. Az elmélet szerint 4200 pont összegyűjtése után csökkenthetik a büntetést, de a valóságban a rabokat gyakran büntették, mielőtt elérhették volna ezt a célt, így a rendszer inkább pszichológiai tortúra eszközévé vált.
A börtön élete során Radalj és más rabok a legnagyobb problémát az élelem hiányával küzdötték, a napi étkezések általában káposztából álltak, néha kis mennyiségű hússal. A rabok alultápláltak voltak, és a korlátozott mozgási lehetőségek miatt a testük fejlődése is deformálódott. A raboknak lehetőségük volt extra élelmiszer vásárlására, de ezt a privilégiumot könnyen megvonhatták tőlük, ha nem voltak hajlandók dolgozni a börtöngyárban. Radalj elmondása szerint a börtönben termesztettek zöldségeket, de azokat sosem kapták meg, csak bemutatásra szolgáltak a látogatók előtt.
Radalj nemcsak a fizikai, hanem a lelki megpróbáltatásokkal is szembe kellett néznie, amikor 194 napot töltött magánzárkában, ahol a fény hiánya és a magány őrjítően hatott rá. Az ottani tapasztalatait titkos naplóban rögzítette, amit a Covid-maszkokba rejtett el, hogy megossza más rabok történeteit is, akiknek sok esetben nem volt lehetőségük értesíteni a családjukat arról, hogy hol vannak.
Miután öt év után szabadlábra helyezték, Radalj küzdelmes úton tért vissza az életébe, és most azon dolgozik, hogy segítsen a börtönben maradt barátainak, akiknek sok esetben évek óta nem volt kapcsolatuk a külvilággal. A története felhívja a figyelmet a kínai börtönrendszer brutális valóságára, és arra a felelősségre, amelyet a raboknak a szabadulás után viselniük kell, hogy ne felejtsék el azokat, akiket hátrahagytak. Radalj elmondása szerint a szabadság új értelmet adott az életének, mélyebb hálát érez az élet legegyszerűbb örömeiért, de egyben a felelősségérzet is erősödött benne azok iránt, akik szenvednek a börtön falain belül.

