Látogass el az Északi-sark titkos adattárolójába

Magasan az Északi-sarkkörön, Norvégia szárazföldje és az Északi-sark között félúton található Svalbard szigetcsoport. Ez a fagyos, hegyvidéki és elszigetelt terület több száz jegesmedvének ad otthont, és csupán néhány ritkán lakott település található itt. Az egyik ilyen hely Longyearbyen, a világ legészakibb városa, amelynek közelében, egy leállított szénbányában található az Északi-sark Világarchívuma (AWA). Ez az alagútrendszerben elhelyezett titkos adatgyűjtő hely, ahol az emberek pénzt fizetnek azért, hogy adataikat filmmel rögzítve, potenciálisan több száz évig megőrizzék. Rune Bjerkestrand, az AWA alapítója így fogalmaz: „Ez a hely biztosítja, hogy az információk túléljék a technológiai elavulást, az időt és az öregedést. Ez a küldetésünk.”

Bjerkestrand vezetésével a sötét folyosón egy fejlámpa fényénél haladtunk, míg el nem értük az archívum fémajtaját, amely 300 méterre található a hegyoldaltól. A boltív alatt egy szállítókonténer áll, tele ezüst csomagokkal, melyek mindegyike filmtekercseket rejt, amelyeken a tárolt adatok találhatók. „Rengeteg emlék, rengeteg örökség van itt” – mondja Bjerkestrand. „Ide tartozik a digitalizált művészeti alkotásoktól kezdve a szépirodalmon, zenén, mozgóképen át minden, amit csak el tud képzelni.” Az archívum nyolc évvel ezelőtti megnyitása óta több mint 100 befektetés érkezett különböző intézményektől, cégektől és magánszemélyektől, több mint 30 országból. Az archívumban található digitális műtárgyak között szerepelnek a Tádzs Mahal 3D-s modelljei, a Vatikáni Könyvtár ősi kéziratai, a Föld műholdas megfigyelései, valamint Edvard Munch híres festménye, a Síkoly.

Az AWA kereskedelmi vállalkozásként működik, és a norvég adatmegőrző cég, a Piql technológiájára támaszkodik, amelynek élén szintén Bjerkestrand áll. Az archívum koncepciója a Globális Magtár inspirálta, amely mindössze néhány száz méterre található, és ahol a növényfajták megőrzésére szolgál, hogy azok természetes vagy ember által okozott katasztrófák után visszaállíthatók legyenek. „Ma sokféle kockázat fenyegeti az információkat és az adatokat” – mondja Bjerkestrand. „Ott van a terrorizmus, a háborúk, a kiberbűnözés.” Svalbard tökéletes helyszínnek bizonyul a biztonságos adatmegőrző létesítmények számára. „Messze van mindentől! Messze a háborúktól, válságoktól, terrorizmustól, katasztrófáktól. Mi lehetne biztonságosabb!”

Az alagútban sötét, száraz és hűvös van, a hőmérséklet egész évben nulla fok alatt marad; ezek a feltételek ideálisak a filmek biztonságos megőrzésére évszázadokig. Ha a globális felmelegedés következtében a vastag sarki permafroszt felolvad, a páncél még mindig elég tartós ahhoz, hogy megőrizze tartalmát. A kamra hátsó részében egy másik nagy fémdoboz található, amely a GitHub Kódarchívumát tartalmazza. A szoftverfejlesztő itt több száz tekercsnyitott forráskódot tárol, amelyek a számítógépes operációs rendszerek, szoftverek, weboldalak és alkalmazások alapkövei. Az itt tárolt programozási nyelvek, mesterséges intelligencia eszközök és minden aktív nyilvános tároló is része ennek az archívumnak.

„Hihetetlenül fontos az emberiség számára, hogy biztosítsuk a szoftver jövőjét, hiszen ez mindennapi életünkben kulcsszerepet játszik” – nyilatkozta Kyle Daigle, a GitHub operatív igazgatója. A cég különböző hosszú távú tárolási megoldásokat vizsgált, és hangsúlyozta, hogy számos kihívás merül fel. „Néhány meglévő mechanizmusunk nagyon hosszú ideig tárolható, de technológia szükséges hozzá, hogy elolvassuk őket.” A Piql központjában, Dél-Norvégiában, az adatfájlokat fényérzékeny filmre kódolják. „Az adat egy bit és byte sorozat” – magyarázza Alexey Mantsev, a cég vezető termékfejlesztője. „A klienseink adataiból származó bitek sorozatát képekké alakítjuk.” A film feldolgozása után a film szürke színűvé válik, de közelről nézve olyan, mint egy tömegnyi QR-kód.

Az egyik legfontosabb kérdés a hosszú távú tárolási módszerekkel kapcsolatban, hogy az emberek a jövőben megértsék-e, mit őriztek meg és hogyan lehet visszanyerni. A Piql erre is gondolt, ezért a filmre olyan útmutatót nyomtattak, amelyet nagyítva olvashatunk. Nap mint nap több adat keletkezik és használódik, mint valaha, de a szakértők régóta figyelmeztetnek a potenciális „digitális sötét kor” veszélyeire, amikor a technológiai fejlődés elavulttá teszi a korábbi szoftvereket és hardvereket. Sok cég kínál hosszú távú adatmegőrzést, de az újabb innovációk ígéretesek. Például a Microsoft Project Silica 2 mm vastag üveglapokat fejlesztett ki, amelyekre erős lézerek segítségével adathalmozást végeznek. Eközben a Southampton Egyetem tudósai egy úgynevezett 5D memória kristályt hoztak létre, amely a humán genom rekordját őrzi. Ezt egy másik archívumban, a Mankind Memory nevű létesítményben helyezték el, amely történelmi dokumentumokat véd a sóbányában Ausztriában.

Az Északi-sark Világarchívuma évente három alkalommal fogad befektetéseket, és amikor a BBC látogatott, a veszélyeztetett nyelvekről készült felvételek és Chopin zeneszerző kéziratai voltak az utolsó tekercsek között, amelyeket a páncélba helyeztek. Christian Clauwers, egy fotós, aki a tengerszint-emelkedés által fenyegetett csendes-óceáni szigeteket dokumentálja, szintén a munkáit adta le. „Feldolgoztam felvételeket és fényképeket, amelyek a Marshall-szigetek vizuális tanúi” – mondta. „A sziget legmagasabb pontja három méter, és hatalmas hatásokkal néznek szembe a klímaváltozás miatt.” Joanne Shortland, a Jaguar Daimler Heritage Trust örökségi gyűjteményeinek vezetője, miután történelmi autóminták mérnöki rajzait és fényképeit helyezett el, így fogalmazott: „Nagyon alázatos és szürreális élmény volt.” Az archiválás során felmerülő problémák közé tartozik, hogy a formátumok elavulnak, így folyamatosan frissíteni kell azokat, hogy a jövő generációi hozzáférhessenek. Az digitális világ számos kihívással

Forrás: https://www.bbc.com/news/articles/c7vnyn17p57o