A modern fényképezési technika hatása a fiatalokról szóló sorozatokra
A Netflix népszerű sorozata, az „Adolescence” nemcsak a történetével, hanem a forradalmi filmes technikájával is felhívta magára a figyelmet. A sorozat első epizódjában egy rendőrségi razziát követhetünk nyomon, amely három erőteljes kopogással kezdődik, amikor a rendőrség behatol egy házba. Az események gyorsan pörögnek, a kamera folyamatosan követi a szereplőket, a feszültség fokozódik, és mindez mindössze három perc alatt zajlik le, egyetlen folytatásban. A sorozat az első hónapjában több mint 120 millió nézőt vonzott világszerte, és a megvalósítása új utakat nyitott a filmes iparban.
Matthew Lewis, a sorozat operatőre egy interjúban hangsúlyozta, hogy öt évvel ezelőtt nem lett volna lehetséges ilyen jeleneteket forgatni. Az „Adolescence” négy, egyenként körülbelül egy órás epizódja teljes egészében egyetlen felvételben készült, ami új szintet jelent a filmes technikákban. A kamera folyamatosan mozgott, követve a szereplőket a viharos jelenetek során, vagy éppen váltva a kézi és a járműre szerelt felvételek között. A könnyű, önstabilizáló kamerák, amelyek képesek alkalmazkodni a környezeti fényviszonyok drámai változásaihoz, szinte forradalmat hoztak a film- és tévéiparban.
A második epizód végén a kamera a kocsiból való felvételről átvált az úttestre, majd a környező utcák felett repül, hogy végül visszatérjen a földszintre. A váltások szinte észrevétlenek, hacsak nem figyelünk rájuk különösebben. Ennek a technikai bravúrnak a hátterében a DJI Ronin 4D kamera áll, amely több beépített érzékelővel rendelkezik a mozgás és a közeli tárgyak észlelésére. Ez lehetővé teszi a belső mechanizmusok számára, hogy kompenzálják a mozgást, ezáltal sima és stabil felvételeket eredményezve.
Tim Palmer, tapasztalt filmes és a Bostoni Egyetem tanára, aki kezdetben kételkedett abban, hogy az „Adolescence” epizódjai valóban egyetlen felvételben készültek, később elismerte a technológia fejlődését. Emlékeztetett arra, hogy 2014-ben egy kórházi drámán dolgozott, ahol hosszú felvételekre volt szükség a zsúfolt kórházi folyosókon, és akkoriban a kamerák irányítása még nem volt eléggé precíz. Azóta azonban a stabilizáló eszközök és a távirányító technológiák jelentős fejlődésen mentek keresztül.
A hosszú egyfelvételes technika nem újkeletű a filmiparban; már évtizedek óta használták, mint például a 2015-ös „Victoria” című filmben, amelyet szintén egyetlen felvételben rögzítettek. A filmesek gyakran próbálják megörökíteni a kórházi környezetek energiáját, azonban az „Adolescence” sokkal dinamikusabb és filmszerűbb megoldásokat kínál. Palmer kiemelte, hogy a legújabb kamerák már távolról vezérelhető szűrőkkel és stabilizáló technológiával rendelkeznek, amelyek egy gombnyomással aktiválhatók vagy deaktiválhatók.
A könnyű és ergonómikus kamerák megjelenése óriási hatással lehet a film- és tévéipar minőségére. Booker T. Mattison, aki filmes oktatással foglalkozik a Georgiai Egyetemen, arra figyelmeztetett, hogy a nézőpontot gyakran maga a kamera képviseli, és ez lehetővé teszi, hogy dinamikusabb történeteket meséljünk el. Azonban Carey Duffy, a Cooke Optics termékekért felelős igazgatója figyelmeztetett, hogy a „one-take” formátumra való túlzott fókuszálás könnyen gimmick-ké válhat, amely elveszi a történet értékét.
A „one-take” koncepció iránti érdeklődés nem elegendő a közönség megtartásához. Palmer megjegyezte, hogy személy szerint nem csupán az izgat, hogy valami egyetlen felvételben készült, hanem az is, hogy a történet minősége mennyire vonzó. Ahogy a technológia folyamatosan fejlődik, úgy a filmeseknek is folyamatosan alkalmazkodniuk kell az új lehetőségekhez, hogy valóban figyelemfelkeltő és maradandó alkotásokat hozzanak létre.
Ezeket is érdemes megnézni
Fedezd fel az Északi-sark titkos archívumát, ahol a mesterművek másolatai rejtőznek
A CSS z-index használata: hogyan rendezzük a rétegeket a weben
