
A Just Stop Oil mozgalom eltűnt a színről, most a föld alá húzódott
A Just Stop Oil (JSO) aktivistái ismét előkészítik a szakszervezeti plakátokat, előkeresik a híres neon narancssárga mellényeket, és feltöltik a hangosbemondókat – ez a rutin, amelyet már sokszor végigcsináltak. Három év alatt, mely során leveslevet öntöttek, kukoricakeményítő festékkel fújták le a híres festményeket és blokkolták az utakat – rengeteg utat –, a klímaaktivisták csapata az ország legkevésbé népszerű kampányoló szervezetei közé került. Szombaton azonban a középpontban álló rendezvényük London központjában egészen más lesz, mint az eddigi megmozdulásaik. Egyrészt a rendezvény létezése nem titok, másrészt pedig valószínűleg nem lesz olyan tömeges zavargás, mint korábban. Valójában ez lesz az utolsó demonstrációjuk. A JSO hivatalos álláspontja szerint megnyerték a csatájukat, mert a követelésük, miszerint ne legyenek új olaj- és gázbányászati engedélyek, már a kormány politikájává vált. Magánbeszélgetések során azonban a JSO tagjai elismerik, hogy az új, zord rendőri hatalom miatt, amelyet a zavaró demonstrációk ellen vezettek be, szinte lehetetlenné vált a működésük.
Sarah Lunnon, a JSO egyik alapítója, a szombati eseményt „örömteli ünneplésnek” nevezi. „Hihetetlen dolgokat tettünk együtt, rengeteg bizalmat fektettünk egymásba” – mondja. Nemcsak a JSO tagjai ünnepelnek majd. A sok ezer autós, aki eddig késlekedett, a művészetkedvelők, akiket megbotránkoztattak a festmények ellen végrehajtott támadások, vagy a sport- és színházrajongók, akinek eseményeit megzavarták, szintén örömmel látják a JSO távozását. A rendőrség számára is megkönnyebbülés ez, hiszen a JSO demonstrációinak biztosítása több ezer órányi rendőri időt és milliókat emésztett fel. A londoni rendőrség szerint 2023-ban a JSO tüntetései közel 20 millió fontba kerültek.
A JSO vége azonban nagy kérdéseket vet fel, beleértve azt is, hogy vajon ez valóban a zavaró klímaaktivizmus végének számít-e az Egyesült Királyságban, vagy pedig a föld alá kényszerült csoportok új, még zavaróbb vagy kaotikusabb klímaakciókat indíthatnak. Az is kérdéses, hogy a klímavédelem mozgalma miként kerülheti el, hogy a jövőben hasonlóan elutasító reakcióval találkozzon, mint amit a JSO kapott. A JSO modellje kis elkötelezett aktivistákból álló csoportok által végrehajtott célzott akciók sorozatát jelentette, amelyek célja a maximum zavar vagy közfelháborodás kiváltása volt. Szigorú belső szabályaik voltak; az akcióknak erőszakmentesnek kellett lenniük, és az aktivistáknak felelősséget kellett vállalniuk – várniuk kellett, hogy letartóztassák őket.
A rendőrség, amelyet a közszolgálati harag és a rosszindulatú média lefokozott, egyre több hatalmat követelt a „klíma-őrültek”, ahogy a Sun újság nevezte őket, és más demonstrálók megfékezésére. A legnagyobb változást a 2022-es Rendőrségi, Bűnügyi, Büntető és Bírósági Törvény hozta, amely „szándékosan vagy gondatlanságból közszolgálati zavar okozása” bűncselekménnyé nyilvánította. A közszolgáltatás jelentős zavarásához, komoly kellemetlenséghez vagy súlyos anyagi kárhoz kapcsolódó, lazán definiált cselekedetek most potenciálisan súlyos bűncselekményeknek minősültek.
A következő évben a Közrendvédelmi Törvény szélesítette a rendőrség hatáskörét a demonstrációk kezelésére, új bűncselekményeket hozva létre, például az „objektumokhoz való lezárás” és a „túlfúrás” bűncselekményét. Eközben a bíróságok, a magasabb bíróságok támogatásával, blokkolták a demonstrálók jogát, hogy a legtöbb ügyben „jogos mentséget” kérhessenek. Az Apellációs Bíróság elfogadta, hogy az alperes „hiedelmei és motivációi” túl távol állnak ahhoz, hogy jogos mentséget jelentsenek a tulajdon károsításáért. Az ügyek többségében a bíróság számára most már csak az a kérdés, hogy az alperesek elkövették-e a nekik felrótt cselekményeket, nem pedig az, hogy miért tették azt.
A JSO tagja, Sarah Lunnon elmondja, hogy sok embert bűnösnek találtak és évekre börtönbe zártak. David Spencer, egy volt rendőr, aki ma a Policy Exchange bűnügyi és igazságügyi vezetője, úgy látja, hogy a jog korábban „túl gyakran kedvezett a zavaró demonstrációkban részt vevőknek mások jogos érdekeinek kárára”. Az emberi jogi szervezet, a Liberty azonban másként látja a helyzetet, és úgy véli, hogy a változások a demokrácia elleni támadást jelentenek. Ruth Ehrlich, a szervezet politikai és kampányvezetője érvelt amellett, hogy a jogi változások „megfékező hatással voltak arra, ahogyan mindannyian ki tudjuk fejezni, amiben hiszünk”.
Ezekben a körülmények között néhány klímaaktivista arra a következtetésre jutott, hogy ideje elhagyni a mozgalom régóta fennálló elszámoltathatósági elvét – vállalják a zavaró akciókat, de már nem maradnak ott, hogy letartóztassák őket. Az elmúlt évben egy Shut the System (STS) nevű csoport egy sor bűncselekményt követett el pénzügyi és biztosító cégek irodái ellen: ablakokat törtek be, festékkel fújták le őket, szuperragasztóval zárták le a zárakat, és idén januárban optikai kommunikációs kábeleket céloztak meg.
Úgy tűnik, hogy a klímavédelem jövője a hagyományos módszerek elhagyásával és a radikálisabb, de felelőtlenebb akciók felé való elmozdulással fenyeget. Az eddigi tapasztalatok azt mutatják, hogy a JSO mintája valószínűleg nem fog visszatérni a közeljövőben, de a klímavédelem mozgalma nem fog eltűnni. A múltban már voltak hasonló titkos akciók, és a jövőben is várhatóan új formák fognak megjelenni a klímaaktivizmusban, amelyek a kormányok figyelmének felkeltését célozzák.

