Végre elindulhat az Egyesült Államok szupergyorsvasút-hálózatának építése?

Az Egyesült Államok egy hatalmas, 340 milliós népességgel rendelkező ország, amelynek területén 71 államközi autópálya és több mint 5000 nyilvános repülőtér található. Jelenleg azonban egyetlen nagysebességű vasútvonal sem működik az országban. Az utóbbi időben azonban két nagysebességű vasúti projekt is építés alatt áll, és több más is tervezés alatt van. Felmerül a kérdés, hogy az Egyesült Államok végre felzárkózik-e a gyors vonatok terén Kínához, Japánhoz és Európához. Rick Harnish, a High Speed Rail Alliance nevű amerikai kampánycsoport képviselője úgy véli, hogy legalább az első két projekt megépítése biztató jel. Az egyik a San Francisco és Los Angeles közötti vonal, amely rendkívül nehéz építési feladat a kaliforniai hegyek miatt. A másik projekt a Las Vegas és Los Angeles közötti vonal, amely viszonylag könnyebb, mivel sík területen halad.

Ezen kívül terveznek egy nagysebességű vasútvonalat Portlandból Oregon államból Seattle-be, Washington államba, majd Vancouverbe, Kanadába. Továbbá egy másik vonal is létezik, amely Dallas és Houston között épül. Harnish figyelmeztetett arra, hogy az előbbi projekt tervezése „lassan halad”, míg a texasi vonal jövője még kérdéses, miután Trump elnök kormánya törölte a 63,9 millió dolláros támogatást. Ezzel szemben Kína nagysebességű vasúti hálózata várhatóan idén meghaladja az 50 000 kilométert. Az Európai Unióban pedig 8556 kilométernyi HSR vonal található, amelynek legnagyobb része Spanyolországban van, ahol 3190 kilométer működik. Az Egyesült Királyságban egyedül a High Speed 1 nevű vonal üzemel, amely a Csatorna-alagút és London St Pancras között közlekedik, míg a High Speed 2 folyamatosan épül London Euston és Birmingham között, annak ellenére, hogy nagy nyilvánosságot kapott finanszírozási problémái vannak.

Miközben a nagysebességű vasútvonalak definíciója nem egységes, a Nemzetközi Vasúti Szövetség szerint a vonatoknak általában 250 km/h (155 mph) sebességgel kell haladniuk ahhoz, hogy nagysebességűnek minősüljenek. De miért marad el az Egyesült Államok Európától és különösen Kínától? „Nagyon autófüggő nemzet vagyunk” – mondja Will Doig, az amerikai vasúti iparral foglalkozó újságíró és szerző. „Sokan úgy gondolják, hogy nincs szükségünk rá, vagy nem akarják, hogy a környékükön megépüljön.” Az amerikai kormány hajlandósága is megkérdőjelezhető, mivel sok projekt, különösen a vasúti fejlesztések terén, leálltak vagy nem kaptak elegendő támogatást.

A helyzetet tovább bonyolítja, hogy az állami tulajdonú Amtrak, az amerikai személyszállító vonat szolgáltatás vezetője, Stephen Gardner is lemondott a múlt hónapban, miután a Fehér Ház nyomást gyakorolt rá. Jelenleg az Amtrak nem üzemeltet nagysebességű vonatokat, de idén 28 új, 160 mph sebességű NextGen Acela vonatot tervez forgalomba állítani a Boston és Washington DC közötti Északkeleti Folyosón. Azonban a 457 mérföldes vonalból csak körülbelül 50 mérföld képes jelenleg 150 mph sebességgel közlekedni.

Az olyan nagysebességű vonalak, mint a Los Angeles és San Francisco közötti California High-Speed Rail, a kaliforniai állam által vezetett projekt, amely várhatóan 2033-ra készül el. A Los Angeles és Las Vegas közötti Brightline West projekt magánfinanszírozású, és 2028-ra várhatóan nyit. Harnish szerint világszerte 23 ország rendelkezik nagysebességű vasúttal, és nonprofit szervezete kizárólag az Egyesült Államokban való bevezetésére összpontosít. A nagysebességű vonatok biztonságos közlekedtetése nem egyszerű feladat, hiszen nem lehet kereszteződés az autópályákkal, a vonalnak nagyon egyenesnek és zárt folyosónak kell lennie.

Kínában a nagysebességű vasúti vonalak építése folytatódik, és várhatóan 2030-ra 60 000 km-re nő a hálózat hossza. Azok a kínai városok, amelyek nagysebességű vasúti összeköttetéseket kapnak, gazdaságilag 14,2%-os növekedést mutatnak, állítja a dán 21st Europe agytröszt. Kínai cégek más ázsiai országokban is segítenek a nagysebességű vasúti rendszerek kiépítésében, például Indonéziában, Malajziában, Thaiföldön és Vietnámban. Doig szerint Kína nemcsak a szomszédai vasúti hálózatának fejlesztésére érdeklődik, hanem geopolitikai érdekek érvényesítésére is. „Ez egy mód arra, hogy Kína befolyását terjessze egy olyan régióban, amelyet geopolitikailag stratégiailag fontosnak tart” – mondja.

Az európai nagysebességű vasúti hálózat növekedése a kontinens közszolgáltatásokba való befektetéseinek történelmét tükrözi. Pour, a 21st Europe agytröszt munkatársa, arra szólít fel, hogy a nagysebességű vasúti hálózat bővüljön, hogy a legnagyobb fővárosokat és városokat összekapcsolja az EU-n belül és az Egyesült Királyságban is. Harnish állítja, hogy ha az Egyesült Államok fejleszteni szeretné a nagysebességű vasutat, akkor kulturális változásra van szükség, a közlekedés irányába való elmozdulásra, és arra, hogy feltegyék a kérdést: „Milyen jövőt szeretnénk?” Az amerikai közlekedési titkár, Sean Duffy a Houston és Dallas közötti nagysebességű projektet „a közpénzek pazarlásának” nevezte, ami tovább nehezíti a helyzetet. A francia Alstom vonatgyártó cég egyik vezetője, Scott Sherin úgy véli, hogy az Egyesült Államoknak politikai akaratára van szüksége, hogy a közpénzeket a vasútra költsék más közlekedési módokkal szemben.

A nagysebességű vasutak jövője az Egyesült Államokban tehát továbbra is kérdéses, és a szakértők abban egyetértenek, hogy a politikai akarat és a társadalmi változások nélkül nem valósulhat meg a fejlődés ezen a téren.

Forrás: https://www.bbc.com/news/articles/cze1erz9jxko