Xi igazi kihívása nem Trump kereskedelmi háborúja

Donald Trump neve a kínai nagykereskedelmi piacokon és vásárokon sokak számára mosolyt csal az arcokra. Az Egyesült Államok elnöke által bevezetett 145%-os vámok nem félemlítik meg a kínai kereskedőket, sőt, inkább egy online nemzeti büszkeséget teremtettek, amely mémek és vírusvideók formájában nyilvánul meg. Ezek közé tartoznak olyan tartalmak is, amelyekben mesterséges intelligenciával generált Trump, JD Vance alelnök és Elon Musk láthatóak, amint cipő- és iPhone-összeszerelő vonalakon dolgoznak. Kína nem úgy viselkedik, mint egy olyan nemzet, amely gazdasági fájdalommal néz szembe; Xi Jinping elnök világossá tette, hogy Peking nem hátrál meg. „Több mint 70 éve Kína mindig a saját erejére és kemény munkájára támaszkodott a fejlődéshez… soha nem támaszkodott mások ajándékaira, és nem fél semmiféle ésszerűtlen elnyomástól” – mondta a hónap elején.

Xi magabiztossága részben abból fakadhat, hogy Kína a 10 évvel ezelőtti állapotához képest sokkal kevésbé függ az Egyesült Államoktól. Az igazság azonban az, hogy Trump határozott lépései és a vámemelések olyan nyomáspontra hatnak, amely már létezik Kína saját, küzdő gazdaságában. A lakáspiaci válság, a növekvő munkanélküliség és az öregedő népesség miatt a kínai emberek egyszerűen nem költenek annyit, amennyit a kormány szeretne. Xi 2012-ben lépett hatalomra azzal az álommal, hogy Kína megújul. Ez most súlyos próbatétel elé állítja – és nem csupán az amerikai vámok miatt. A kérdés most az, hogy Trump vámjai képesek-e elnyomni Xi gazdasági álmait, vagy képes lesz-e az akadályokat lehetőségekké alakítani?

Kína 1,4 milliárd fős népessége elvileg hatalmas belföldi piacot jelent, de van egy probléma: a lakosság nem hajlandó költeni, míg az ország gazdasági kilátása bizonytalan. Ezt nem a kereskedelmi háború okozta, hanem a lakáspiac összeomlása. Számos kínai család életük megtakarításait fektette be otthonába, hogy aztán az árak az elmúlt öt évben drámaian csökkenjenek. A lakásépítők továbbra is építkeztek, miközben a lakáspiac összeomlott. A becslések szerint Kína teljes lakossága sem töltené meg az országban található üres lakások számát. A kínai statisztikai hivatal volt helyettes vezetője, He Keng, két évvel ezelőtt elismerte, hogy a legrosszabb becslések szerint már 3 milliárd ember számára elegendő üres otthon van az országban. Ha Kína tartományait bejárjuk, üres projektek sokaságával találkozunk – lényegében „szellemvárosokkal” találkozunk, ahol a magas betonépületek sorakoznak.

A kínai kormány öt évvel ezelőtt lépett fel azzal, hogy korlátozta az építkezési vállalatok által felvehető hitelek mennyiségét. De a lakásárakra gyakorolt hatás, és ezzel együtt a fogyasztói bizalom csökkenése már megtörtént, és az elemzők februárban 2,5%-os lakásár-csökkenést jósoltak az évre. A középosztálybeli kínai családokat nemcsak a lakásárak aggasztják, hanem az is, hogy a kormány képes lesz-e nyugdíjat biztosítani számukra. A következő évtizedben körülbelül 300 millió ember, akik jelenleg 50-60 évesek, elhagyják a kínai munkaerőpiacot. A kínai Szociális Tudományok Akadémia egy 2019-es becslése szerint a kormány nyugdíjalapja 2035-re kifogyhat a pénzből.

A fiatalok jövője is aggasztó, hiszen a főiskolai végzettséggel rendelkező fiatalok milliói küzdenek a munkanélküliséggel. A legfrissebb hivatalos adatok szerint a 16 és 24 év közötti városi fiatalok körében a munkanélküliség meghaladja a 20%-ot Kínában. A kormány azóta nem tette közzé a fiatalok munkanélküliségére vonatkozó adatokat. A helyzet bonyolult, hiszen Kínának nem elég egyszerűen átállnia az Egyesült Államoknak értékesített áruk helyett a hazai vásárlókra. „A gazdaságra nehezedő lefelé irányuló nyomás mellett valószínűtlen, hogy a belföldi fogyasztás rövid távon jelentősen bővülni tud” – mondja Nie Huihua professzor a Renmin Egyetemen.

Annak érdekében, hogy fellendítse a lassuló gazdaságot, a kormány milliárdokat jelentett be gyermekgondozási támogatásokra, növelte a béreket és a fizetett szabadságot. Emellett bevezettek egy 41 milliárd dolláros programot, amely kedvezményeket kínál olyan termékekre, mint a fogyasztói elektronika és az elektromos járművek, hogy ösztönözzék a vásárlásokat. Zhang Jun professzor, a Fudan Egyetem közgazdaságtani karának dékánja azonban úgy véli, hogy ez nem „fenntartható”. „Hosszú távú mechanizmusra van szükségünk” – mondja. „Növelnünk kell a lakosság rendelkezésre álló jövedelmét.”

Ez Xi számára sürgető kérdés, hiszen az a jólét, amelyet hatalomra kerülésekor ígért, még nem vált valóra. Xi tisztában van azzal is, hogy Kína fiatal generációja elkeseredett a jövője miatt, ami nagyobb bajokat okozhat a Kommunista Párt számára: tüntetéseket vagy zavargásokat. A Freedom House Kína Ellenállás Monitorja szerint a pénzügyi sérelmek által kiváltott tüntetések száma az utóbbi hónapokban drámaian megnőtt. Minden tüntetést gyorsan elnyomnak és cenzúráznak a közösségi médiában, így valószínűtlen, hogy ez komoly fenyegetést jelentene Xi számára jelenleg.

A kérdés tehát, hogy Kína miként tudja kezelni a helyzetet, és hogy a gazdasági kihívások lehetőségekké alakulnak-e. Trump’s vámai nemcsak a kereskedelmi politikát formálják, hanem Kína globális szerepét is megkérdőjelezik. Xi tudja, hogy a kínai gyártók évtizedek óta előnyben vannak, ezért az amerikai gyártók nehezen találnak hasonló szintű infrastruktúrát és szakképzett munkaerőt máshol. Az elnök megpróbálja ezt a válságot katalizátorként felhasználni a további változásokhoz és új piacok kereséséhez. A hosszú távú célok mellett Xi arra is figyel, hogy Kína képes legyen ellenállni bármilyen gazdasági fájdalomnak, hosszú távon pedig túllépjen a Trump által megkezdett kereskedelmi háborún.

Forrás: https://www.bbc.com/news/articles/cpq7y8vl55yo